Szerinte a fizikai valónk csupán egy átmeneti fázis valami sokkal nagyobb ívű “életútban”.
Dr. Carl Hogan egy sajátságos elmélettel állt elő, ami ráadásul részben alátámaszthatja a Nobel-díjas Roger Penrose és David Hameroff elméletét arról, hogy mi is történik pontosan a halálunk után.
Az utóbbi két doktor ugyanis azt állítja egy elméletében, hogy a testünk halála után a lélek “kipárolog” belőlünk és végül az univerzummal egyesül.
Elméletüket főleg a kvantumfizikai törvényekre alapozzák és állításuk szerint bár ez még csak egy elmélet, egyre több jel utal rá, hogy a halálunk után várhat ránk “odaát” valami.
Ugyanezt támasztja alá Dr. Carl Hogan elmélete is, aki könyvet is írt erről és a tapasztalatairól.
Szerinte ugyanis örökké tartó lények, entitások vagyunk, a halál pedig egy illúzió.
Lényegében csak “levedlünk” fizikai valónkból és egy másik létezésbe, létsíkba, vagy formába kerülünk át.
Az ő elméletének alaptézise az, hogy a tudatunk az elménken kívül van, az idegrendszerünk és az agyunk pedig az éteren át kapcsolódik valahogyan ma még nem ismert módon hozzá.
Vagyis nagyon sarkosan leegyszerűsítve: a testünk olyan, mint egy avatár, amit bár nagyon valóságos és magunkénak érezzük, de távolról irányítunk.
Annak megerősítésére, hogy az emberi elme a testünkön kívül van, Craig Hogan utal arra is, hogy az elme képes megismerni valamit, mielőtt az
agy hozzáférne ehhez az információhoz.
Az elme ezen képességének köszönhetően az emberek előre láthatnak bizonyos eseményeket az életükben, mielőtt azok megtörténnének.
Rupert Sheldrake biológus több kísérletet is végzett annak kiderítésére, vajon az ember képes-e azt előre tudni, hogy néhány ismerőse fel fogja
hívni.
A kísérletben részt vevőket arra kérték, hogy a négy ismerős nevéből álló listából válasszák ki azt, aki fel fogja hívni őket.
A tudós szerint a véletlenszerű találgatás nem haladhatja meg az esetek 25%-át. A kísérletben résztvevők helyes válaszai azonban 45%-ot tettek
ki. Ez arra utal, hogy elménk valóban képes előre látni az eseményeket.
Egy másik tanulmányt Benjamin Libet idegtudós végezte.
A tudós megpróbálta megmérni, hogy agyunk milyen sebességgel érzékeli valaki érintését, és váratlan eredményeket kapott.
Kiderült, hogy az alanyok még azelőtt érezték az érintést, hogy az agy rögzítette volna őket.
Más szóval, az elme előbb tudott az érintésről, mint az agy.
Ezek és más kutatási eredmények, amelyekről Craig Hogan beszél, azt mutatják, hogy az elme nem az agyban van. Testünkön kívül van, egy
teljesen más valóságban.
Hogan szerint ebből egy másik következtetés is levonható: életünk a halál után is folytatódik. Mert ha nem korlátoz minket a testünk, akkor nem halunk meg, amikor a test meghal.
Akkor miért nem ismerte fel a hivatalos tudomány még azt, amiről Craig Hogan és sok más tudós beszél? Hogan ezt a makacs szkeptikusok
jelenlétével magyarázza, akik nehezen tudják elképzelni, hogy mindannyian örökkévaló entitások vagyunk.
A tudós felhívja a figyelmet arra, hogy minden fontos felfedezést szinte mindig kritizáltak a szkeptikusok, amint a felfedezést megtették.
Így Pasteur azon gondolatát, hogy a mikrobák betegségeket okoznak, “nevetséges fantáziának” nevezték.
A röntgensugarakat “mesteri trükknek” tartották, az elektromágneses indukció felfedezéséről híres Michael Faraday fizikust pedig kollégái csalónak tartották.
Ugyanakkor Craig Hogan azt mondja, hogy halhatatlanságunk ténye már nem fontos a tudomány számára.
Először is minden ember számára fontos.
Ha az emberek felismerik halhatatlanságukat, akkor elkezdik életüket az örök értékek alapján építeni.
És akkor megszűnnek a konfliktusok, az egység, a szeretet és az együttérzés fog uralkodni a társadalomban.