Ha nem jártak volna sikerrel, Európa négyötöde radioaktív mérgezésben pusztult volna el…
Amiről keveset tud a mainstream média a katasztrófa kapcsán…
Önként mentek biztos halálba, de tudták, hogy ezzel több száz millió embert, és talán az egész világot mentik meg.
Kevesen tudják, hogy Csernobil sokkal súlyosabb volt, mint azt bármilyen dokumentumfilm ma előadja.
A reaktorblokk felrobbanása csak a kezdet volt. Az igazán nagy veszély ezután várt volna a vilgára.
Lényegében egész Európa radioaktív temetővé válhatott volna, ha az oroszok nem eszelnek ki egy nagyon kockázatos tervet annak érdekében, hogy ezt elhárítsák.
“Tíz nappal az első robbanás után egy másik, az előzőnél is komolyabb fenyegetés is megjelent a csernobili atomerőműnél:
Egy vészhelyzetekben használt medence a robbanás szélén állt, ezt használták a lángok ellen a tűzoltók.
A nukleáris reakció moderátora ebben a típusban még grafit volt, nem pedig víz, mint a mai reaktorokban; ezért tudott égni, ezért kellett oltani.
A reaktorban addigra agyag, homok és bór volt: ezeket helikopterekkel juttatták oda, így próbálták megfékezni a tüzet.
Az eredmény lávaszerű anyag volt, felgyűlt a reaktormag körül, lassan átégette volna magát, majdnem elérte az alatta található vizet.
Ha odáig eljutott volna, a keletkező gőz, tömeges robbanások, az abból keletkező radioaktív csapadék Európa nagy részét radioaktív sivataggá változtatta volna.
Másrészt a környező nagyobb folyókba,a talajvízbe is eljutott volna, ezzel “szétmérgezve” az egész kontinens teljes élővilágát, és valamennyi ivóvíz készletet is.
Az egyetlen megoldás az volt, ha valahogyan leeresztik a radioaktív vizet, hogy megelőzzék a még nagyobb bajt. Ez viszont csak emberi erővel ment, úgy, ha néhányan leereszkednek a biztos halált jelentő vízbe, és kinyitják a kapukat.
Három férfi jelentkezett: Valerij Bezpalov és Alekszej Ananenko az atomerőmű mérnökei, és Borisz Baranov csernobili munkás.
Tudták, hogy az életükbe fog kerülni, mégis lemerültek, ráadásul különleges védőruha nélkül.
Mint tudjuk, ez halálos ítélettel volt egyenlő, így biztos tudatában voltak annak, hogy áldozatot hoznak.
A sors szerencsés iróniája azonban az, hogy hála az égnek nem haltak ott és akkor meg, és a sugárzás ellenére Isten velük volt.
Csodával határos módon nem kaptak halálos sugárdózist.
Segítségüknek és áldozatuknak hála 20 ezer tonna víz folyt ki, ami megakadályozta azokat a robbanásokat, amik az akció nélkül egyértelműen bekövetkeztek volna.
Két héttel a merülés után azonban Alekszej és Valerij is életét vesztette egy moszkvai kórházban, nem sokkal később követte őket Borisz is. Csak speciális, lehegesztett koporsóban tudták őket eltemetni.
„A tábornok úr eljött és azt mondta, hogy inkább legyen 2000 fertőzött emberem, ha így 200 millióan életben maradnak.”
– mesélte később az egyik sugárfertőzött munkás.
„Odaküldtek minket a reaktorhoz, hogy tisztítsuk ki a lefolyót. Most már csak a csapat fele él.”
Azóta is rengeteg legenda kering a bátor búvárokról, akik szó szerint a pokolba és a kínok mélyére merültek le, az egész világért.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy valójában végül Ananenko nem szenvedett komoly sérüléseket a misszió után, és egészen 2017-ig dolgozott a nukleáris iparban.
Azért vonult nyugdíjba néhány évvel ezelőtt, mert volt egy komoly autóbalesete, és egy hónapra kómába került, amely hatással volt a memóriájára…