Magán, a rendelet lényegén is erősen megoszlanak a vélemények, bár ezt még simán be lehet skatulyázni a politikai nézetkülönbségekbe.
Azonban a törvény alkotta rendelet, maga az elv ellen, eddig még nem vonultak az utcára az emberek.
Ennek a lényege, hogy egyetlen állami fenntartású intézményben sem korlátozhatják a fiatalok a nemi identitásuk gyakorlásában.
A tervvel önmagában semmi gond nem is lenne, egészen addig a pontig, amíg nemi identitásról beszélünk, és nem pedig biológiáról.
Mert az már egészen más, és a sport ebből a szempontból egy abszolút speciális eset.
Egyik lényeges pontja, hogy a férfinak született, transznemű sportolókat gyakorlatilag rászabadítják a női sportra.
Vajon menyire reális a férfinak született és ennek megfelelő izomzattal rendelkező embereket nőkkel versenyeztetni? A rendelet a nemi identitás felszabadításával – ami helyes – a biológiai kondíciókat is belekeveri a sport ügyébe.
Soha nem lesz olyan, hogy a férfiak és a nők sportban nyújtott teljesítményét egyformán lehessen mérni, legalábbis a legtöbb sport tekintetében.
A The Wall Street Journal nem régen megjelent cikkében szemléletesen mutatja be a lényeget.
A női 400 méteres síkfutás világcsúcstartója, az amerikai Allyson Felix 49.26 másodperc alatt teljesítette a távot. Ennél az amerikai középiskolás fiúk közül legalább háromszázan tudnak jobb időt futni.
Gondoljunk csak a csehszlovák Jarmila Kratochivilova esetére. Máig nem tisztázott, hiszen akkor sosem mértek ilyet, hogy milyen tesztoszteronszinttel rendelkezett a most 70 éves futónő, de az 1983-ban elért 1:53.28-as, 800 méteren futott ideje a mai napig világcsúcsnak számít.
Az atlétikában 1990 előttről, a mai napig kereken egy tucat olyan világrekord van érvényben, amelyet az agyondoppingolt NDK-s és szovjet sportolók értek el.
A transzgender sportolók részvétele a női sportokban gyakorlatilag a dopping-ügyekkel összehasonltható.
Egy dolog viszont biztosnak látszik, ha a sportban is élesben működésbe lép a rendszer, azzal az amerikai főiskolás és egyetemi sportot egy csapásra tönkre vágják.
Ami azért is lenne különösen fájdalmas, mert az Egyesült Államok sportkultúrája éppen az egyetemi sportok hihetetlen erős bástyáin alapszik.
Ha mindezeket még a nemzetközi sportszövetségekre, az olimpiára is rá akarják majd erőltetni, akkor végleg be lehet zárni a boltot.