Kitálalt a Földön állomásozó, az emberiséget megfigyelő és a kormányokkal kooperáló földönkívüliekkel kapcsolatban.
Az 1970-es években Mario Woodsnak, az Amerikai Légierő őrmesterének a dél-dakotai Ellsworth légibázison rémisztő találkozásban volt része egy UFO-val. Ez a különleges eset örökre megváltoztatta Woods nézőpontját. Woods katonatársával,
Michael Johnsonnal együtt szemtanúja volt egy nagy világító tárgynak, amely a föld felett lebegett, és vakító fényt bocsátott ki.
Ez az Ellsworth UFO-ügy néven ismert incidens Az “Ufó-akták: a katonai nyomozás” második évadában is szerepelt. Woods az Ellsworth UFOüggyel kapcsolatos események szemtanúja és megtapasztalója volt.
A Mario Woods által leírt találkozás csak egy a sok jelentés közül, de nagyon izgalmas és elgondolkodtató.
Pályafutását a floridai General Electric Neutron Device biztonsági felügyelőjeként kezdte, ahol a nukleáris anyagok biztonságáért volt felelős.
Később az új-mexikói Los Alamos Nemzeti Laboratórium egyik tudósához rendelték személyi őrnek, ahol fejlett nukleáris kutatások folytak.
Woods a tennessee-i Y-12 Nemzetbiztonsági Komplexumban és a K-25 Gaseous Diffusion Facility-ben is dolgozott, amely a “Manhattan terv”
során végzett urándúsításról ismert. Hadnagyként és biztonsági felügyelőként Q-hozzáférési engedélyt szerzett. 1986-ban létszámleépítés miatt elhagyta az USDOE-t.
Mario Woods őrmesterként 1975 és 1983 között a dél-dakotai Ellsworth légibázison állomásozó biztonsági reagáló csoport tagja volt. 1977-ben
egy éjjel 22 óra 45 perc körül Woods és csapata komoly vészjelzést kapott a kilövést irányító tisztektől, miszerint a “November 5.” kódnevű
rakétasiló külső riasztás alatt áll.
Woods gyorsan eljárva tájékoztatta csapatvezetőjét, Michael Johnsont a helyzetről. Nem sokkal ezután utasították őket, hogy vizsgálják meg a
rakétasiló körüli területet.
Ahogy a 79-es főútra hajtottak, azonnal megérezték, hogy valami nincs rendben. Az éjszakai égbolt hátborzongató
fényben fürdött, jelezve egy szokatlan jelenség jelenlétét.
Az egész légkör ragyogóan világos volt körülöttük, és a felkelő Naphoz hasonlított.
Egy kanyarban egy hatalmas tárggyal találkoztak, amely
közvetlenül a föld felett lebegett, körülbelül 3 méter magasan.
Woods szerint az objektum mérete elképesztő volt, legalább akkora, mint egy épület.
Tökéletesen kör alakú formája gáz halmazállapotú összetételre utalt, mivel felületét gomolygó anyag borította. Úgy tűnt, hogy az objektum gáznemű külsővel rendelkezik, és színek kavarogtak körülötte.
Hagyományos légi jármű helyett teljesen gömb alakú volt, észrevehető élek nélkül.
Miközben megfigyelték az UFO-t, Woods és Johnson elsöprő változást tapasztalt teherautójuk légkörében.
A levegő sűrű lett és nehéz volt belélegezni. Woods észrevette, hogy Johnson megijedt és nem reagált, miközben előre bámult. Woods gyanította, hogy Johnson viselkedése összefügg az UFO-val, amelynek szemtanúi voltak.
Előrehajolt, megragadott egy zseblámpát, és a fénysugarát a jármű felé irányította, remélve, hogy megzavarja a furcsa jelenséget.
Furcsa módon Woods azonnali csökkenést tapasztalt az őket körülvevő sűrű gázkoncentrációban. Légzése könnyebbé vált, ahogy az intenzív
feszültség feloszlott, de a hirtelen visszatérés a normális kerékvágásba teljesen letaglózta.
Nem sokkal ezután Woods elvesztette az eszméletét.
Amikor Woods magához tért, egy rádióadást hallott a hívójelükre irányítva a Wing Security Controltól (WSC). Woods össze volt zavarodva, és
rájött, hogy teherautójuk a November 5. silótól titokzatos módon valahogyan átkerült a Newell Lake víztározóhoz, ami körülbelül 10 kilométerre volt, anélkül, hogy emlékeztek volna arra, hogyan kerültek oda.
Nem voltak abroncsnyomok vagy út, a járművük csak ott állt a sár közepén.
Woods és Johnson számára látszólag több óra kiesett, egy olyan időszak, amellyel nem tudtak elszámolni. Woods segítséget kérve felvette a
kapcsolatot a WSC-vel, és részleteket közölt a környezetükről. Egy idő után megérkezett egy tartalék riasztási csapat, és utasították őket, hogy
várjanak.
Woods megpróbált kommunikálni Johnsonnal, de társa továbbra sem reagált semmire. Végül a megérkező katonák segítettek áthelyezni
őt az utasülésre.ó
Woodst és Johnsont a biztonsági riasztási csapat visszakísérte a fő bázisra. A szárnyparancsnoki irodába vitték őket, ahol Woodst kihallgatták az
esetről.
Leírta az objektum hatalmas méretét, és elismerte, hogy nem tud arról, hogyan kerültek a tározóhoz.
A szárnyparancsnok ezután a báziskórházba küldte Woodst orvosi vizsgálatra.
A kórház orvosa alaposan megvizsgálta Woodst, beleértve a szemét, fülét, orrát és bőrét. Meglepetésére az orvos bőrmintát is vett, és
elmagyarázta, hogy Woods arcán és kezén égési sérülések vannak.
Két héttel később Woodst meglátogatta Michael Johnson. Megbeszélték tapasztalataikat, és Johnson félelmét fejezte ki a történtek miatt.
Woods azonban ezen a találkozón látta utoljára Johnsont, és azóta sem sikerült megtalálnia.
Woods találkozása az UFO-val testi és lelki sebeket hagyott maga után. Arcán és kezén égési sérüléseket szenvedett, a tőle vett bőrminta
vizsgálatának eredményét soha nem osztották meg vele, és nem magyarázták el, mi történt velük.
Az incidens arra késztette Woodst, hogy hipnózis segítségével megkísérelje visszaszerezni az emlékeit az elveszett négy óráról.
Bár úgy emlékszik az eseményre, mint egy álomra, továbbra is üldözi az élmény, amely a mai napig hatással van rá.
Forrás: ÚjVilágtudat