Németh Sándor, a közpénzmilliárdokkal támogatott Hit Gyülekezete vezető lelkésze, sajátos mintáját mutatja az emberszeretetnek és a krisztusi jellemnek.
Legújabb prédikációjában azt mondta, hogy “egy dolog az, hogy te nem akarod beoltatni magadat, vagy valaki nem akarja beoltatni magát, de ehhez joga van. Meghal, rendben van. Legalább tudjuk, annyira nem siratjuk meg, mert azt mondjuk, hogy ő döntötte”.
Szeretnénk leszögezni, hogy mi oltáspártiak vagyunk, de más elképzelésünk van Isten természetéről, a krisztusi magatartásról és a kereszténységről. Nincs rendben, ha bárki meghal.
Nem hisszük, hogy aki saját hibájából halt meg, azt nem kell sajnálni, azt nem kell megsiratni, azért nem kár.
Az sem igaz, amit Németh Sándor mond, hogy a halálát “maga döntötte”. Nem a halált választotta, mert az oltás elutasításával az oltatlanságot választotta, nem a halált, a kettő pedig nem azonos.
Azonban még öngyilkosokat is meg kell siratni, nemcsak az önhibájukból elhalálozottakat.
De komoly kétségeink vannak, hogy az, aki azt mondja, vannak olyanok, akiket nem kell megsiratni, megsirat-e bárkit?
Attól tartunk, hogy Németh Sándor senkit nem sirat meg önmagán kívül. Jézus megsiratta Jeruzsálemet, pedig maga tehetett róla, hogy nem ismerte fel a meglátogatásának idejét. Mondhatta volna, hogy megérdemlitek.
Itt hallható a magát “kereszténynek” nevező Hit Gyülekezete, önmagát “lelkésznek” nevező vezetője, Németh Sándor “prédikációjának” részlete, hogy ő nem siratja meg az oltatlanokat:
Ha minden ember azt kapja, amit “megérdemel”, akkor Jézus Krisztus nem halt volna meg.
Ha Isten úgy gondolkodna, mint Németh Sándor, akkor nem lenne kegyelem, és Isten nem lenne maga a szeretet.
Aki ilyet mond, mint Németh Sándor, abban egy csöpp szeretet nincs, mert a Biblia világosan tanítja, hogy nemcsak azokat kell szeretni, akik megérdemlik.
Akiben pedig nincs szeretet, abban nincs meg az Isten sem. Így pedig nehéz lehet keresztény lelkészt játszani.