Elhitették vele, hogy győzhet, nem engedték meg neki, hogy békét kössön, és egy teljesen kilátástalan helyzetben már nem is hitegetik tovább.
A művelt Nyugat meg cseverészik, mintha mi sem történt volna.
Az országa kiürült, százezernyi fiatal férfi meghalt, sem neki, sem az országának nincs jövője.
Avagy hogyan verte át a Nyugat az ukránokat.
Erről miért nem beszél senki?!
Az egészben van valami nagyon szomorú, egyúttal remekül mutatja azt, hogyan árul el a Nyugat, a szabadság és az egyenjogúság élharcosa egy kelet-európai országot egy elnyomó hatalommal szemben.
Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kép egy kiragadott pillanatot ábrázol, a nap nagy részében egyáltalán nem maradt magára Zelenszkij a nyugat vezetői között.
Azonban ez a kiragadott kép írja le és mutatja, szimbolizálja a legjobban a helyzetet.
Magyarok, ismerős ez a történelmi helyzet ugye?
56-ban sem várhattunk mást a Nyugattól, mint hitegetést és biztatást, aztán lett ami lett, nem igaz?
Azóta már persze mindenki tudja, honnan fújt a szél.
Avagy miért nem segített a Nyugat 1956-ban?
Annak ellenére is, hogy november 4-én a szovjetek leverték a forradalmat, a magyar szabadságharcosok kivívták csaknem az egész világ elismerését.
A Maléter-legenda kapcsán már említettük, hogy november 4-ét követően is élt a magyar lakosság körében a remény a Nyugat beavatkozására, amellyel meghátrálásra késztette volna az országot (újfent) megszálló szovjeteket.
Ráadásul a New Yorkban tartózkodó Kéthly Anna közvetlenül a forradalom leverése után több memorandumot is küldött az ENSZ-hez.
Azonban mai tudomásunk szerint kijelenthető, hogy 1956 őszén a Nyugat nem tervezett fegyveres beavatkozást Magyarország érdekében – egyetlen kivétellel.
A Spanyolországot irányító Franco tábornok ugyanis kész lett volna 100 ezer önkéntes katonát küldeni Budapestre, ám végül az USA megakadályozta a beavatkozást.
A Nyugat tehát sokszorosan eljátssza ugyanazt most Ukrajnával, mint annak idején velünk, magyarokkal.