Erről minden magyarnak kötelessége lenne tudni!
Magyarországon mindig bő hozamú folyók, halban gazdag tavak, számtalan hideg és meleg vizű források tarkították a zöld területeket.
Évszázadokon keresztül mostak aranyat a Drávában és a Csalló-közben, a jelentős nádtermelés pedig egyedi használati eszközök készítésére sarkallta a mesterembereket.
Országunk minden időben híres volt gyógyító vizeiről, a hozzá tartozó terápiáiról, ivókúráiról, a balneoterápiáról, a hidroterápiáról, a vizes masszázsról. Forrásvizek, kutak adták az ivóvizet mind vidéken, a pusztában és a városokban egyaránt.
Néhány évtizeddel ezelőtt az utcákon, a köztereken ásott vagy természetes forrásból származó kútnál olthatta szomját a járókelő, s annyi vizet vihetett haza a kútról, amennyire éppen szüksége volt. A vidéki házak pedig saját tiszta vizű kúttal rendelkeztek.
1980-tól kezdték leszerelni a köztéri csapokat, a házaknál lévő kutakat ellenőrzés és adó alá vonták, végül csak zárt rendszerű csatornázott vizet vagy palackozott vizet fogyaszthatott a magyar állampolgár kizárólag fizetés fejében.
A szennyvizeket tisztítás gyanánt speciális szűrőn engedték át, és jobb esetben csak fertőtlenítő klórt adtak hozzá, majd azt újra visszaforgatták az ivóvízbe. Igen, a városlakók most is ezt isszák.
A régiek a trágyát és a szennyvizet összegyűjtötték, minimum egy évig a szabad ég alatt “napoztatták”, hogy a kártékony elemek kiégjenek belőle, majd beforgatták a földbe. Eszükbe sem jutott visszaforgatni az ivóvízbe.
Hova tűnt a köztéri kutak, szökőkutak vize? Egy részük elapadt a folyók káros szabályozása miatt, a legtöbbjüket azonban szó szerint “bedugózták”, és jónéhányat a felső tízezer villájához vezettek.
Jó példa ez utóbbira a budapesti Béla király kútja, melynek vize már évszázadokkal ezelőtt is a királyi vár lakóit éltette. Néhány évvel ezelőtt nagy csinnadrattával felújították, átadták, ám le is zárták. Csak rácson keresztül lehet nézni a víz folyását, melyet aztán befognak a Béla király úti villák.
Kevesen tudják, hogy egyes régiók bérházai alatt a pincékben természetes források vannak.
E negyedek a nagy folyók és a nagyobb tavaink mentén találhatóak. Így már érthető, hogy egyes, nemzetek felett álló beruházók miért is szerették volna megkaparintani a Balatont, a Velencei és a Fertő tavakat.
Arról már számtalan cikk és konteo beszámolt, hogy konkrétan mihez kell a természetesen elfolyó víz, így azt nem kívánom most részletezni.
A nagy folyók szabályozása miatt 1990. és 2000. között 10 métert apadt az alföldi kutak vize.
Az alföldi erdőkben élő állatok természetes ivóhelyei elapadtak, s azóta vezetéken szállítják a vizet az erdő vadjainak. Igen, jól olvasod, az erdők vadjai egyes területeken természetes módon már nem léteznének.
A jelenlegi beszámolók szerint az idén az alföldi kutak nagy része ismét 10, egyes helyeken pedig 20 métert süllyedt.
Az ma már tudható tény, hogy számos jelentős forrást, kutat külföldi kézre játszottak, vagyis idegen országbéli kapott működtetési engedélyt, míg az itt élők kérelmeit elutasították a saját földjükön talált vizek hasznosításával kapcsolatban, sőt, hatóságilag lezáratták a kutakat a legtöbbször arra hivatkozva, hogy az már más működő kút vizét csapolná meg.
Hazudnak.
Fontos tudni, hogy az ivó- és folyóvízek elbirtoklása katonai stratégia része.
A szomjas ember sok mindenbe beleegyezik, sok olyat elfogad, melyet egészséges hidratált állapotban nem tenne.
Ugyanez vonatkozik az élelmiszerre is, melyet most hazánkban az aszály fenyeget.
E stratégiát eléggé érthetően összefoglalta az ENSZ főmunkatársa, George Kent a Hawaii Egyetem politikatudományi tanszékének a professzora:
“Ha az emberek nem rettegnének az éhezéstől, akkor nem lennének kellően motiváltak, hogy dolgozzanak, eladják ‘magukat’ és a szolgáltatásaikat – ez pedig elengedhetetlen mozgatórugója az emberiség fennmaradásának.”
(fordítás – UncutNewsHungary Tg)
Vagyis a népet ki kell éheztetni, és akkor majd jó sokat fog dolgozni. E bejegyzést már eltávolították az ENSZ honlapjáról, ám az internet nem felejt.
A cikkíró egyéb könyvei: Szabadság a nélkülözés által, Emberi jog az elégséges élelemhez.
Szóval a lényeg az, ha nincs víz, nincs ennivaló, ráadásul víz nélkül egészség sincs. És persze a megbetegített lakossággal fizettetik ki a gyógyítónak hazudott mérgező pirulákat.
Amennyiben az elöljárók nem a nép, az emberek jogait és egészségét helyezik előtérbe, akkor nincs keresni valójuk a vezetésben…és a földön.
A mostani Vízügyi hivatal már régen leszerepelt az Agrár kamarával egyetemben, lásd a jégkármentesítő rendszer bukását.
Baj a manipulátorokkal van, nem a természettel.
Probléma azokkal van, akik elzárják vagy eladják Magyarország vízkészletét.
A zöldek azzal riogatnak bennünket, hogy fogy a földön az édesvíz készlet. Ez hazugság. Ez azért van, hogy elhidd: fizetned kell a vízért. A föld egy intelligens lény, és már évmilliókkal ezelőtt létrehozta a saját ökológiáját. Bőségesen tudja táplálni szülötteit élelemmel, ivóvízzel.
.
A vízhez való jog egyetemes emberi jog. Magyarország 2012-ben hatályba lépett Alaptörvénye két rendelkezést is tartalmaz a vizekről.
„A XX. cikk az egészséghez való joggal összefüggésben az állam feladatává teszi az ivóvízhez való hozzáférés biztosítását.
A tanulmány azt mutatja be, hogy milyen viszonyban vannak ezek a rendelkezések a XXI. cikkben rögzített egészséges környezethez való joggal,, illetve a nemzetközi jogban megjelenő vízhez való joggal.
Megállapítja, hogy az új szabályozás nem emelte meg a vízre vonatkozó állami vízvédelmi és szolgáltatási kötelezettségek alkotmányjogilag előírt követelményszintjét, de a nemzeti érdekek beemelésével megerősíteti azt.
Az Alaptörvény vízre vonatkozó előírásai a vízhez való jognak egy szűkebb értelemben vett koncepcióját érvényesítik, mégpedig az ivóvízre vonatkozóan.”