“Uram Isten, megmérgeztek!” – kiáltott fel Stanley Meyer. Sok hozzá hasonlót tettek el már láb alól az energialobbi által megbízott háttérhatalom emberei, akik abban érdekeltek, hogy a világ és az emberek ne tehessék rá a kezüket a végtelen energiaforrásokra…
Stanley Meyer neve nagyon sokak számára ismerős lehet. Ő volt az első olyan közlekedési szerkezet, pontosabban autó feltalálója, mely képes lehetett volna vízzel működni.
És működött is. Méghozzá nem is akárhogy. Azonban ezt nem mindenki nézte jó szemmel, és végül meg kellett halnia.
Ha ugyanis a találmánya elterjed, amellett, hogy jobbá tette volna a világot, rengeteg érdekszövetséget és fosszilis energiahordozókra alapuló konszernt tett volna tönkre.
És mint tudjuk, a pénz nagy úr. Olyannyira, hogy bárki eltávolítanak, aki egy kicsit is veszélyt jelenthet erre a birodalomra.
Szemtanúk beszámolói állítják, hogy az amerikai feltaláló Stanley Meyer kifejlesztett egy árammal működő cellát, amely normál csapvizet fel tud bontani hidrogénné és oxigénné messze kevesebb energia betáplálással, mint amit a hagyományos vízbontás igényelne.
Gyakorlatilag egy olyan motort talált ki, mely nem jár károsanyag kibocsátással.
A MEYER cella melyet a feltaláló otthonában (Grove City, Ohio) fejlesztett ki messze több hidrogén-oxigén durranó gázt állít elő, mint amennyit egy hagyományos elektrolízistől várhatnánk.
Amíg a normál elektrolízisnél szükséges áram amper nagyságrendű, addig ez MEYER cellával végrehajtva milliampereket igényel csupán.
Továbbá közönséges víz elektrolízisénél szükséges az adalék úgy, mint a kénsav, hogy biztosítsa az optimális áramvezetést; A MEYER cella kiváló eredménnyel működik hagyományos tiszta vízzel is.
A legmegdöbbentőbb aspektus a szemtanúk szerint az volt, hogy a MEYYER cella hideg maradt órák multán is a gázelőállítás során.
MEYER kísérletei, melyek úgy tűnik rendre működőképesek, Amerikában bejegyzett szabadalomként vannak nyilván tartva a 101-es szekció alatt .
Igen ám, de nagyon sokak szemét szúrta.
Tudták az olajipari társaságok vezetői, hogyha ez a megoldás elterjed, alapjaiban változik meg a közlekedés, és mivel az autóknak nem lesz szükségük egyéb nyersanyagokra, rengetegen lehúzhatják a rolót.
Lényegében a gazdaság azon szekvensében egy óriási válságos és összeomlást generált volna, a fejlődés oltárán.
Sokan tehát ellene voltak, és bármit megadtak volna azért, hogy ne döntse be szükségszerűen az ipart.
Szó szerint bármit megadtak volna.
Így történhetett az, hogy a háttérben, a lehető legnagyobb titokban eltették láb alól a tehetséges és forradalmat szító feltalálót.
1998-ban történt egy étteremben. Meyer elkövette azt a hibát, hogy mindig ugyanabba az étterembe járt, és mindig a törzshelyére ült.
Így valakiknek nem lehetett nehéz kifigyelni a szokásait.
Egyszer csak felállt az asztaltól, majd kínok közepette elkiáltotta magát: “Uram Isten! Megmérgeztek!”
A vizsgálat egyszerű “ételmérgezést” állapított meg, ami ilyen tünetekkel, enyhén szólva, nehezen hihető. Ráadásul az étteremben rajta kívül senki másnak nem esett baja.
Azóta is sokan nyílt titokként kezelik azt, ami történt, és biztosak benne, hogy valójában az olajlobbi keze lehetett a dologban, hiszen ők foggal-körömmel ragaszkodnak ahhoz, ami az övék. MINDEN ÁRON…