Halál és felemelkedés, a vagy létezik egy univerzumon túli világ…
Van-e élet a halál után?
Prabhupáda arról beszél, hogyan vándorol a lélek egyik testből a másikba, s elmondja azt is, hogyan ér véget a születés és halál körforgása, ha eljutunk végső otthonunkba.
Fontos tudni, hogy nem vagyunk azonosak a testünkkel. Sőt, a testünk valójában egy börtön itt a Földi létben, mely börtöntől idővel az életünk végeztével megszabadulunk.
Mondhatnánk azt, hogy kiszabadulunk belőle, ám ezt a mai modern életfelfogás teljes egészében félreértelmezi.
Az anyagiasodott világban úgy gondolja az ember és a tudomány, hogy elkárhozunk, hogy megsemmisülünk, megszűnünk létezni.
Ez a tévhit azért kering a fejekben, mert a nézetek túlságosan a tudományra vannak alapozva,a tudomány pedig nem gyűjtött még elég bizonyíték, hogy elhiggye: az elme és a tudat tovább él a test halála után.
A keleti vallások számára természetes a lélek újjászületése.
A földi létet utazásként fogják fel, ahol az élet során elkövetett jó és rossz cselekedetek határozzák meg a következő út tartalmát.
Többször is visszatérünk a Földre, csak más-más formákban, aszerint, hogyan éltünk, mit tettünk magunkkal vagy másokkal.
Ezt azért fontos megértenünk, mert így a gyászolók is sokkal könnyebben tudják értelmezni és feldolgozni egy szeretett ember halálát.
Lelkeink folyamatos utazásban vannak.
Kozmikus utazásban világokon, létsíkokon, dimenziókon és életeken keresztül.
Azok az emberek, akiknek a hitbuzgalmát csak a halál törte meg, az erényesek birodalmába kerülnek, ahol végtelen ideig lakoznak. Később egy egyszerű, ámde szerencsés család tagjaként születnek újra a földi életbe, vagy akár azoknak a családjába, akik részesei voltak a szellemi megvilágosodásnak.
Némely tanítás szerint mivel a lélek fejlődni, tanulni szeretne, és ezt a célját előző életeiben jól teljesítette, mégiscsak választhat, hogyan él, miként fejlődik tovább.
A kevésbé fejlett lelkek viszont nem választhatnak, ők a tetteik végtelen kerekének foglyai, mindig ugyanúgy élnek, ugyanazt teszik.
Egy másik tanítás szerint a reinkarnáció leginkább egy múltbeli “elintézetlen ügy” befejezése.
Az újjászületés esélyt ad a bűneink “ledolgozására”, jóvá tételére.
Judi Hall a Reinkarnációs terápia című könyvében tizenhatféle karma-típust sorol fel.
Ezekről bővebben már írtunk ITT!
Órigenész ókeresztény teológus, szentírás-magyarázó a 3. században azt írta:
„A gonoszra való hajlam miatt bizonyos lelkek (…) testet öltenek, először emberit, majd oktalan szenvedélyeik miatt – emberi életük kiszabott idejének letöltése után – különféle állatokká változnak, ahonnan tovább süllyednek (…) a növényi élet szintjére. Ebből az állapotból ugyanazokon a szinteken keresztül újra felemelkednek (…)”.
Carl Gustav Jung, az egyik legnagyobb hatású modern pszichológus vezette be az örök én fogalmát, mondván:
„jól el tudnám képzelni, hogy éltem már régebbi évszázadokban, és itt olyan kérdésekbe ütköztem, amelyeket akkor még nem tudtam megválaszolni. Újra kellett születnem, mert a rám bízott feladatot nem teljesítettem”.
Látható tehát, hogy van valami emberfeletti, valami világok és civilizációk feletti ív, egy folyamat, mely feltárja az átjárókat az egyes életek között.
Amikor pedig erre majd végleg rájön a tudomány, egyúttal arra is mindenki rádöbben, hogy nincs is olyan, hogy halál…