A gömb, melyről soha nem derült ki, hogy honnan van, de állítólag az égből hullott alá.
Egy család talált rá, és képes volt magától mozogni és rezonálni a különféle hangokra.
Apró, gömb alakú képződményeket találtak a belsejében, és soha nem sikerült megfejteni rendeltetésének célját.
Lassan, de biztosan jött a változás. A család hétköznapjai egyre furcsábban teltek. Egy alkalommal például a család fia épp gitározott, amikor feltűnt neki, hogy a gömb mintha reagálna az elhangzó dallamokra.
A Betz-gömb különös, lüktető hangot adott ki magából. Ha arrébb gurították, akkor pedig visszagurult eredeti helyére.
Észrevették azt is, hogy mikor kedvező volt az idő, és sütött a nap, akkor a gömb sokkal aktívabb volt, mint máskor. Mintha az időjárás valamilyen okból fogva kihatott volna a gömb belső szerkezetére, belső világára.
A család, de még a NASA is megpróbálta később felfeszíteni, szétszedni a gömböt, de ez 1974-es megtalálása óta nem sikerült senkinek.
A felületén ugyanis nem voltak illesztések, mintha az egész gömb egyben lett volna „kiöntve” kivágva a fémből.
A család egyébként sokáig nem is kísérelte meg felfeszíteni a gömböt, a szokatlan viselkedése és tulajdonságai miatt. Ki sem akarták adni a kezükből, azonban a gömb később egyre agresszívebben kezdett viselkedni. Hatására becsapódtak a ház ajtói, fülsértően csörömpölő hangokat bocsájtott ki.
Ekkor azonban betelt a pohár, mert már úgy érezték, hogy testi épségükre is nagy veszéllyel lehet a szerkezet.
Átadták a már addigra a különféle hírekből tájékozott, felcsigázott és lelkes kutatócsapatnak, hogy tanulmányozzák, mi lehet valójában.
Mivel felfeszíteni senki sem tudta, megpróbáltak belelátni a belsejébe. Röntgensugarakkal világították át, és megállapították, hogy a belsejében sok apró gömböcske van.
Ezek a gömbök számukra ismeretlen anyagból készültek, ugyanis a kutatók nem tudták megállapítani, hogy miből lehetnek.
betz-gomb-ujsagcikk
Azonban a legfurcsább az, hogy a rozsdamentes acélgömb kérgének súlya megegyezik az egészével, tehát ami benne van, annak nincs tömege. Bizonyos hanghullámokra reagál, vízszintes alapon magától elindul, ide-oda gurul.
Négy mágneses sarkot találtak a felszínén, melyek időnként változtatják a helyüket.
Ferde felületen legurul, aztán felfelé halad, visszatér a kiindulási pontjára.
Természetesen a kutatás különös eredményei nem maradhattak titokban, és hamar kirobban a média őrület.
A New York Times, és egyéb neves lapok hozták le címlapjaikon az ügyet, de ég a London Daily újságírói is nagyon kíváncsiak voltak a gömbre. Nem egyszer mutatták meg – mondhatni demonstrálták – a gömb viselkedését ezeknek az újságíróknak.
A kutatások során nem sokat tudtak meg a gömbről a kutatók, abban azonban szinte mindenki egyetértett, hogy valami különleges dologról van szó.
Akadtak olyan vélekedések, miszerint a katonaság egy titkos hadi kísérletéből maradt hátra, és talán egyfajta kezdetleges mesterséges intelligencia gömb lehetett.
Mások úgy vélték, hogy az idegenek pottyanthatták ide, vagy egy lezuhant csészealjból származhat.
Az idegenek ugyanis gyakran használtak olyan fémeket és borítást űrhajóikon, melyek összetételét nem ismerjük, vagy még mindig nem tudjuk megállapítani.
Egy időutazó szerkezet lehetősége is felmerült.
A gömb képes volt manipulálni az őt körbevevő környezetet, paranormális jelenségeket okozott, és képes volt önmaga, és különböző tárgyak mozgatására.
Ebből adódóan felvetődött az is, hogy egyfajta idő és tér manipulációs kísérlet eredménye, és korábban valaki, vagy valami időutazásra használhatta.
Arról, hogy ki hozta a helyszínre ahol megtalálták, szintén rengeteg elmélet keringett.
A legvalószínűbb az volt, hogy egy bizonyos Jones találta, aki a közelben lévő telepen kutatott felhasználható fém alkatrészek után, és a keresés közben talált több fémgolyót, melyből az egyik a beszámolója alapján akár a Betz-gömb is lehetett.
Amikor a fémeket hazaszállította, a szállítás közben leeshetett a kocsiról, és így kerülhetett a helyszínre, ahol később a Betz-család megtalálta.
Ez azonban nem magyarázza azt, hogy miért nem találtak a helyszínen egyetlen nyomot sem, még keréknyomot sem.
Arra utaló jelet sem találtak, hogy a gömb gurult volna.
Olyan volt, mintha egyenesen odapottyant volna valahonnan.
Az is szóba jött, hogy talán az űrhajóknál régebben használt üzemanyag tartály, de ezt a teóriát később elvetették, mert a gömb kisebb volt, mint ezek a tartályok szoktak lenni, és nem voltak rajta lyukak sem.
A mai napig nem derült fény a titokzatos gömb eredetére.