Egy újabb évtizedbe lépbe jómódot kóstolgató kis hazánkban sokszor a felhalmozott áruhegyek és kuponok alól kell előbányászni a karácsony lényegét, így érthető, ha egyesekben az öröm helyett a stressz fokozódik december végéhez közeledve, ugyanakkor azt gondolom, hogy panaszra mégsem lehet okunk.
A karácsony üzenete lépten nyomon ránk mosolyog, legyen az egy áruházban felállított betlehem vagy a rádióban felcsendülő ének formájában.
Mindenkire rá van bízva, hogy az áruhegyekre vagy a csendes hangra figyel, ami bár csendes, a legnagyobb városi forgatagban is hallható. Arról nem beszélve, hogy a türelmet is sokkal hatékonyabban gyakorolhatjuk ilyenkor.
A karácsonyt beárnyékoló tényezők nem minden országban hasonlóak, igaz, a csendes hang mindenhol hallható.
Gunnar Ingi Gunnarsson, Reykjavik egyetlen baptista gyülekezetének pásztora elmeséli nekünk, hogyan ünnepelnek december az izlandiak és mi az, ami a csendes hangról elvonja figyelmüket.
Az ünnepet körülövező északi mondák döbbenetes kontrasztként mutatják be, hogy milyen egy Jézus nélküli karácsonyi hagyomány.
Hívőként az ünnep alkalmával gyakran idézzük Ézsaiást: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk.”1 Miközben a prófécia beteljesedését ünnepeljük, hálát adunk a reménynek, amit magunkénak tudhatunk általa.
Karácsony idején Izlandon a nap délben kel és nagyjából fél négykor nyugszik. Miközben a sötétedés utáni, karácsonyi díszbe öltöztetett város utcáit járom, gyakran eszembe jut a prófécia egy másik sora, ahol azt olvassuk, hogy „a nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.”2 A hasonlat különösen beszédes egy olyan ország lakói számára, akik a telet sötétségben töltik.
Nálunk a karácsonyt „Jól”-nak hívják, ami az angolszász Yule szó izlandi megfelelője.
Itt, az Egyesült Államokkal vagy Angliával ellentétben, nincs vita arról, hogy visszakerüljön-e Krisztus a karácsony elnevezésébe (Christmas vagy Xmas), mert soha nem is volt benne. Az északi pogány hagyományokban a szó a téli napforduló idején tartott ünnepre utal, amit a kereszténység megérkezése után is megtartottak. A szót és a hagyományokat egyaránt.
A dalaink Jézus születése helyett ajándékokról, szerelemről és az izlandi hagyományok főszereplőiről szólnak, akik bár időnként humorosak, személyiségük inkább bizarrnak mondható.
A mindenki által ismert pirosruhás Mikulás mellett Izlandon 13 fiútestvér az ünnep főszereplője, akik 13 nappal karácsony előtt indulnak el a városba.
A 13 fiú egyéniségét és nevét a rájuk jellemző csíntevések határozzák meg, amelyek egyetlen célja a helyiek zaklatása. Fő elfoglaltságaik közé tartozik a kolbászlopás, az ételmaradékok elfogyasztása, az ajtócsapkodás, a kanalak és edények nyalogatása és ellopása vagy a gyertyák elemelése. Gyerekként különösen féltem attól, aki a legenda szerint az ajtó körül szaglászott és testvérétől, akit „kukucskálónak” hívtak.
A hagyomány szerint az izlandi gyerekek 13 nappal karácsony előtt teszik ki cipőiket az ablakba, hogy a 13 testvér nyalánkságokkal jutalmazza a jókat és krumplival büntesse a rosszakat. Grýla , a 13 fivér anyja, listát vezet a legrosszabb gyerekekről, hogy karácsony éjjelén elrabolja, majd barlangjában megfőzze őket. A történet szerint Grýla és harmadik férje, Leppalúði macskája azzal fenyegeti a gyerekeket, hogy megeszi mindazokat, akik nem kapnak új ruhát karácsonyra.
Miközben egyetlen felnőtt izlandi sem veszi komolyan ezeket a történeteket, azok mégis sokat elárulnak rólunk és kultúránkról. Egy sötét humorú, a büntetést hangsúlyozó mítoszt látunk egy olyan társadalomban, amelyik szinte kategorikusan elutasított egy másik történetet.
A Jól körüli történetek cinikus életszemléletről árulkodnak, amelyik elhomályosítja a reményt és nem törekszik a boldog befejezésre, hit helyett beletörődést eredményezve.
Személy szerint nagy rajongója vagyok C.S. Lewisnak és különösen érdekel J. R. R. Tolkienhez fűződő barátsága. Rajongásomat tovább erősíti az a tény, hogy valamilyen szinten mindketten ismerték anyanyelvemet és kedvelték az északi mítoszokat. Biztos vagyok benne, hogy hallottak Grýla-ról és annak 13 csíntevő fiáról és félelmetes macskájáról.
A két író egyik jelentőségteljes vitája, még Lewis megtérése előtt, a mitológiák igazságtartalma körül forgott.
Tolkien szerint a kereszténységhez hasonló mítoszok nem ásták alá a kereszténység igazságtartalmát. Sőt, valahol mindegyik az igazságot próbálta közvetíteni, ami a folyamat során valahol elferdült.
Úgy érvelt, hogy valamennyi mítosz az igaz mitológiát kereste, ami nem csupán egy történet a sok közül, hanem valóban megtörtént és Jézus Krisztus születésében, életében és feltámadásában valósult meg. Tolkien úgy gondolta, hogy különösen a mítoszok egyik alfaja, a tündérmesék próbálták hűen megragadni, amit csupán az egyetlen igaz történet adhat: valódi vígaszt és egy mindennél meglepőbb, örömteli és csodás befejezést.
Hívőként csodálatos látni ezt az örömet Krisztus születésének ünneplésében, Aki belépett saját teremtésébe, hogy magához emelje azt. A valóság, a karácsony igazi üzenete, éles ellentétben áll a Jól hagyományaival.
Az ajándékokról énekelve megfeledkezünk a legnagyobb ajándékról, Jézusról. Miközben ijesztő történetekkel próbálunk jó viselkedést kierőszakolni a gyerekekből, nem vesszük észre a bűnösnek felajánlott reményt, kegyelmet és megbocsátást.
Amikor a rémisztő macska megfenyegeti azokat, akik nem kapnak új ruhát karácsonykor, nem vesszük észre, hogy Jézus igazságossága az egyetlen öltözék, amire szükségünk van.
Miközben minden erőnkkel megpróbáljuk megfosztani az ünnepet a vallásos felhangoktól, az igazi örömet, a legcsodálatosabb reményt és a legfontosabb eseményt veszítjük el.
A sötétség sajnos nem csak a Jól legendát jellemzi.
Hasonló üresség uralja sötét humorunkat, a tévésorozatainkat és részben a zenénket. Vajon milyen mértékben befolyásolja ez a hazámat, amelyik a világ elsőszámú antidepresszáns fogyasztója?
Az izlandiak valahogy vonzódnak a megtorlásról, ítéletről és büntetésről szóló sötét történetekhez.
Minden vágyam, hogy gyerekeinknek és honfitársaimnak megmutassam az Életet, ami minden embernek világossága.
Testvéreimet szerte a világban pedig arra kérem, hogy imádkozzanak értünk, hogy ez a sötétségben járó nép is lásson világosságot!
Forrás: Idők Jelei