Kegyetlen ítéletet jelent mintegy 600 ezer vályogház és magyar háztartás számára.
600 ezer háztartást és így több mint 1 millió embert érint a kormány döntése, vagyis inkább direktívája.
Hosszabb távon ugyanis egy végzetes és tragikus sors vár minden magyra vályogházra.
Mégpedig az, hogy elbontják.
Ezzel több mint 1 millió magyar ember lakhatása válhat kérdéssé a következő 5-10 évben, vagy legjobb esetben 20-30 évben.
A vályogházakra kimondott ítélet cinikus és kegyetlen.
A kormány szerint ugyanis csak a bontás jelenthet megoldást, a házak felújítása nem javasolt, mert az értékük olyan alacsony, hogy a felújítás piaci értéken nem térül meg.
Ez azt is jelenti, hogy nem kaphatnak ezentúl a családok SEMMILYEN fajta támogatást a vályogházakra.
Ezekre a házakra pedig a lassú pusztulás vár így.
Ráadásul a legszegényebb rétegeknek van többségében ilyen háza, ami óriási lakhatási válságot idézhet elő a jövőben.
Úgy tűnik, a hosszú távú stratégiát, amely lakásállományunk teljes megújulását és karbonsemlegességét, továbbá az energiaszegénység felszámolását hivatott elősegíteni, a kormány egy elégségesre letudandó házi feladatként kezeli.
Ez azzal együtt, hogy az EU által biztosított forrásokat nem fordítják a háztartások életminőségének és otthonaik jobbátételére, egy olyan lehetőség elhalasztása, mely generációk életére lesz káros hatással.
Végső soron évtizedeken belül generációk vesztheti el otthonaikat, mintegy lakhatási Trianonként értelmezve a bekövetkező katasztrófát…