Lehet, hogy nem is volt semmilyen Honfoglalás, és a népünk eredete sokkal messzebbről és régebbről ered…
Mit hallgattak el és töröltek el az idegen hatalmak rólunk, magyarokról…?!
Kérdezzenek meg bárkit arról, hogy mióta vagyunk mi, magyarok itt, a Kárpát-medencében és én garantálom Önöknek azt, hogy túlnyomó többségében egy sematikus választ fognak kapni. Ez arról szól majd, hogy körülbelül 1000-1100 éve jelentünk meg itt, afféle keletről betörő hordaként, akik útjuk során fosztogattak, raboltak, gyilkoltak. Nem csoda, ha majdnem mindenki hasonló tudásanyagról fog bizonyosságot tenni, hiszen az utóbbi sok-sok évtized során ezt a nézetet, mint sziklaszilárd történelmi tényt szokás a nebulók fejébe verni az iskolai órák során, így aztán természetszerűvé vált ez a hatalmas hazugság.
A hivatalos és sokáig megkérdőjelezhetetlen dogma kiválóan leplezte el a magyarság elképesztő ősiségének tényszerűségét – állítják az ellenoldalt képviselő alternatív teoretikusok, akik ezzel a nézetükkel gyakorlatilag efféle konteó-gyárossá lettek kikiáltva. Ők ugyanis azt mondják, hogy ha volt is egyáltalán bármilyen honfoglalás, az inkább egyfajta visszatérés lehetett, mivel a magyar népnek több ezer éve, ha nem még régebb óta a Kárpát-medence volt az őshazája!
Ezzel szemben a még mindig elfogadottnak és tanítandónak számító nézet az, hogy a honfoglaló törzsek 895 körül telepedhettek le először a térségben, majd folyamatos hódító hadjáratok során körülbelül 902-re vonták az uralmuk alá az egész Kárpát-medencét. Sőt, azt is kijelentik, hogy előttünk más népek, például szlávok és avarok laktak itt, akiknek egy részét elpusztítottuk, a túlélőket pedig teljes integrációra kényszerítettük.
Az ennél kissé engedékenyebb felfogást jóval később dolgozta ki László Gyula történész, nyilván az időközben előkerült leletek hatására, amiknek eredetét nem lehetett letagadni.
László elvetve az úgynevezett egylépcsős honfoglalás teóriáját azt feltételezte, hogy a magyarok két hullámban áramlottak be a Kárpát-medencébe. Az első csoportok 670 környékén értek ide, a második betörés pedig a 9. században zajlott le – ez volt az az invázió, amiről az egylépcsős honfoglalás szól.
Érdekes módon a László-féle elméletet sem preferálják annyira, mint az MTA szörnyszülöttjét, vélhetően azért, mert az rámutat a magyarság helyi történelmének sokkal régebbi vetületeire, vagyis arra, hogy a történészek minimum 3-400 évet tévedtek. Ha nem sokkal többet! Ugyanis a kettős honfoglalás teóriája nem tesz mást, mint nyitottá tesz egy addig érinthetetlen dogmát, illetve sérti a Habsburgok által fémjelzett és szponzorált szándékát a magyarság történelmének elhazudozását illetően.
Annyiban egyébként igaza lehet Lászlónak, hogy a magyarok egy többlépcsős beáramlás során szerezték vissza az irányítást a Kárpát-medence fölött, azonban bizonyos történelmi jellegű bizonyítékok, dokumentumok azt látszanak alátámasztani, hogy nem a 670-es „honfoglalás” lehetett a legelső…
Sőt, igazából a honfoglalás kifejezés erősen megtévesztő, hiszen eme, korabeli tanúságtételek szerint sokkal inkább visszatértünk ide, az ősök földjére, az őshazába, semmint azt másoktól vettük el!
Azonban vannak olyanok is szép számmal, akik szerint az ősmagyarok mindig is itthon voltak a Kárpát-medencében és csupán egy történelmi léptékkel mérve rövid időre hagytuk el azt, hogy hamarosan újra visszatérjünk.
Mi lehet az igazság? Egyáltalán, lehetséges ennyi idő elteltével bizonyosságot szereznünk az eredetünkkel kapcsolatosan?
Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre bármilyen válaszokat tudjunk adni, tételesen át kell vizsgálnunk az eredet-elméleteinket és rámutatnunk azok gyengeségeire, erősségeire, bizonyos esetekben pedig a totális logikátlanságukra – így tarthatatlanságukra…
Tehát igen sajnálatos módon most is ott tartunk, hogy a mai napig nem tisztázott kérdés, hogy mi, magyarok honnan származunk, hol volt az őshazánk.
Persze ahogy azt korábban már megemlítettük, rendelkezésünkre áll egy olyan válasz, ami az őstörténetünket vizsgáló tudomány egyfajta érinthetetlen bálványa, azonban ezzel kapcsolatban rengeteg kétség és kérdés merült fel az idők során.
Az ezek nyomán szárba szökkenő, úgynevezett alternatív magyarázatok, teóriák egyike-másika már-már az összeesküvés elméletek halmazába tartozik – legalábbis érzékelhető egy ilyen törekvés a hivatalos álláspont képviselőiek részéről.
Szerintük ugyanis aki nem fogadja el az iskolákban tanított nézeteket, az vagy bolond, vagy mélymagyarkodó ostoba, aki az áltudományok csapdájába esett. De mit hogyan is szól ez a fáma?
Nos, a legtöbben úgy tudják, hogy a magyarok annak idején valahonnét Ázsia belső térségeiből érkeztek a Kárpát-medencébe, méghozzá nem is akárhogy, hiszen az egész honfoglalás valójában nem volt más, mint eszeveszett menekülés. Hogy kik elől szaladtunk úgy 1800 kilométernyit?
A legfőbb bűnösök a mese szerint a besenyők lehettek, akikkel súlyos viszályba kerültek a magyar törzsek és mivel gyengébbnek bizonyultunk náluk, így hát nem maradt hátra más, mint előre és miközben lóhalálában szaladtunk a végzetünk elől, megtanultunk hátrafelé nyilazni.
Megdöbbentő módon ez a sajátos narratíva azt próbálja meg elültetni a fejekben, hogy mi, magyarok egy erőtlen és gyáva népség voltunk, egyfajta hazátlan törzsek kavalkádja, akiket kivertek az őshazából és végül a szerencsénkre védtelen Kárpát-medencében tudtunk letelepedni.
Ha nem ismernénk a hivatalos teóriával ellentétes elméleteket, akkor bizony lehetne okunk némi szégyenkezésre és ez esetben valóban megfogadhatnánk azt a hírhedt kitételt, miszerint „merjünk kicsik lenni”.
Noha ezt az aljas tanácsot ilyen konkrét formában csak a közelmúltban fogalmazták meg, népünk történelme során rendre felbukkant ez a motívum, valahogy mindig úgy alakult, hogy a környező népek, birodalmak minduntalan kicsikké akartak tenni.
Ennek keretében jelentéktelenítették el eredetünket, származásunkat és történelmünk nagy részét is. Ugye ismerik a mondást? Annak a népnek, amelynek nincs történelme, múltja, nem lesz jövője sem.
A múltunk ellopásával, agyonhallgatásával a jövőnket akarták és akarják ellopni. Ez tiszta sor.
A magyarság ugyanis legalább 1000 éve folyamatosan a puszta létért küzd és az éppen aktuális ellenségek, hatalmak, rosszindulatú szomszédságok legnagyobb bosszantására eddig sikerrel éltük túl a vérzivataros évszázadokat.
Így aztán rendre bevetették ellenünk a pszichológiai fegyvert, melytől azt várták, hogy megsemmisíti nemzettudatunkat, morálunkat.
Ha ez megtörténik, akkor gyökértelenné válunk, megszűnik a kohéziós erő, szétszéled a nemzetség és feloldódik a multikultúra színes forgatagában…
Részlet Körösztös György – Összeesküvések a magyarság ellen című könyvéből