Egészen elképesztő, a NASA szakemberei szerint elvileg ilyen nem is létezhetne…
Ez egy egészen megdöbbentő dolog, ugyanis gyakorlatilag egy olyan “nyomra”, jelenségre bukkantak, ami előre vetíti azt, hogy mi is fog történni a bolygónkkal a nagyon távoli jövőben.
Ez pedig akár reménykedésre is okot adhat.
A felfedezés közvetlen bizonyítéka lehet annak, hogy a bolygók képesek sértetlenül túlélni az erőszakos folyamatot, amely a csillagok halála során végbemegy.
A csillagászok egy ép óriásbolygó jeleit figyelték meg, amely egy fehér törpeként ismert szupersűrű csillag körül kering, írja egy új tanulmány.
A szóban forgó fehér törpe WD 1856 néven ismert, és egy háromcsillagos rendszer része, amely körülbelül 80 fényévnyire található a Földtől.
Az újonnan észlelt, Jupiter méretű exobolygó jelölt, a WD 1856 b körülbelül hétszer nagyobb, mint a fehér törpe, és 34 óránként kerüli meg a csillagot.
“A WD 1856 b valahogy nagyon közel került a fehér törpéhez, és egy darabban tudott maradni,” – nyilatkozta Andrew Vanderburg, a tanulmány vezető szerzője, a Wisconsin-Madison Egyetem csillagász adjunktusa.
“A fehér törpe létrejöttének folyamata elpusztítja a közeli bolygókat, és bármit, ami később túl közel kerül, a csillag hatalmas gravitációja általában szétszakítja,” – mondta Vanderburg. “Még mindig sok kérdésünk van azzal kapcsolatban, hogy a WD 1856 b miként érkezett jelenlegi helyére anélkül, hogy erre a sorsra jutott volna.”
Vanderburg és munkatársai a NASA Transiting Exoplanet Survey Satellite (TESS) (azaz a csillaga előtt átvonuló exobolygókat felmérő műhold) segítségével találták meg a WD 1856 b-t, amely idegen világokra vadászik, figyelembe véve az áthaladáskor okozott apró fényerő csökkenéseket, amikor keresztezi a műhold nézőpontjából a csillagának útját.
A csapat ezután a NASA Spitzer Űrtávcsőjével infravörös fényben tanulmányozta a rendszert röviddel az obszervatórium 2020 januári leszerelése előtt.
A Spitzer adatai azt mutatták, hogy a WD 1856 b nem bocsát ki saját infravörös fényt, ami arra utal, hogy az objektum inkább egy bolygó, mint egy kis tömegű csillag vagy egy barna törpe, egy test, amely valahol a bolygók és a csillagok között félúton helyezkedik el.
Ennek ellenére a WD 1856 b egyelőre bolygójelölt marad, további elemzésekkel vagy megfigyelésekkel várva a megerősítést.
Ugyanakkor nem feltétlenül várható, hogy a fehér törpék ígéretes célpontok lesznek a TESS és más bolygóvadász műholdak számára, figyelembe véve az őket létrehozó folyamatot.
Amikor egy napszerű csillagnak elfogy a hidrogén üzemanyaga, vörös óriássá duzzad, amely mindent elnyel és eléget, ami a közelében kering. Például saját napunk körülbelül 5 milliárd év múlva elpusztítja a Merkúrt, a Vénuszt és talán a Földet is, amikor vörös óriássá válik.
A vörös óriások végül fehér törpékké omlanak össze, amelyek jellemzően a Földünknél valamivel nagyobb gömbbé válva akkora tömeggel rendelkeznek, mint a saját Napunk.
Forrás: ÚjVilágtudat