Egy nagyon aggasztó elmélettel álltak elő arról, hogy miért tűnik ennyire kopárnak és csendesnek az univerzum…
Stephen Hawking ma már nem él, de ő is azt a nézetet osztotta, amit most egyre több tudós és csillagász.
Hogy “tartanunk kellene a szánkat” és nem kiküldeni mindenféle kozmikus jelet a világegyetembe, mert ezek olyan fajoknál “landolhatnak”, akik kapva kapnának az alkalmon, hogy idejöjjenek, elpusztítsanak minket és feléljék a bolygónkat..
A 20. század egyik legnagyobb formátumú elméleti fizikusa szerint csaknem bizonyosra vehetjük, hogy a földin kívül más életformák is léteznek az univerzumban. Hawking úgy véli, hogy három főbb létforma létezhet a világegyetemben; a mikrobaszerű, az alacsonyabb rendű, valamint az intelligens élet.
Szerinte törvényszerű, hogy a nálunk is fejlettebb fajok idővel felélik a saját bolygójukat.
Emiatt pedig arra kényszerülnek, hogy elhagyják a planétát, és újabb “lehetőségek” után kutassanak.
Egy idő elteltével pedig egyre inkább az ösztöneik, a túlélésük irányítja őket.
Hawking szerint egy ilyen magasan fejlett idegen civilizációval való randevú katasztrofális hatású lenne az emberiségre, valahogy akként, ahogy Amerika őslakóira is az volt a spanyol hódítókkal történt találkozás.
Minden letarolnának és mivel magasan fejlett faj lennének, esélyünk sem lenne ellenük.
Hawking azt vallotta, hogy a magasabb intelligencia nem jelenti feltétlen azt, hogy empatikusabbak is a földönkívüliek, sőt.
Valakinek magas intelligenciával lehet nagyon alacsony érzelmi intelligenciája, azaz EQ-ja, mint például a pszichopatáknak, sorozatgyilkosoknak…
Egyre biztosabb, hogy ez a magyarázat arra is, hogy a kozmosz olyan csendes.
A civilizációk egy adott fejlettség felett rájöttek arra, hogy csendben kell maradniuk a túlélésük érdekében.