Egyre többen állítják, hogy ez lehet a magyarázat a magyar miniszterelnök sorozatos ütemtévesztésére.
A magyar belpolitika az utóbbi hónapokban látványos és sokak számára meglepő fordulatokat vett. A Fidesz, amely az elmúlt másfél évtizedben stabilan és rendíthetetlenül uralta a hazai politikai színteret, mintha megbillent volna.
Botrányok, kommunikációs bakik, belső ellentmondások és meglepően ügyetlenül kezelt politikai helyzetek jellemzik a párt utóbbi időszakát.
Mindez egyes politikai elemzők és háttérinformációkkal rendelkező források szerint nem pusztán a körülmények szerencsétlen összjátéka, hanem egy sokkal mélyebb és rafináltabb folyamat eredménye: egy belső puccskísérleté, amely Orbán Viktor hatalmának megingatására irányul.
Bár a Fidesz még mindig masszív szavazóbázissal rendelkezik, a repedések érzékelhetők. A népszerűségcsökkenés nem drámai, de konzekvens. Az ellenzék továbbra sem tűnik életképes alternatívának, ám a kormánypárt saját magát sodorja egyre kellemetlenebb helyzetekbe.
A brüsszeli elszigetelődés, a Lázár János-féle nyilatkozatok kettőssége, a miniszteri kinevezések körüli zavar, valamint a kegyelmi botrány mind azt sugallják: a gépezet recseg-ropog, de nem feltétlenül kívülről érkező támadások hatására.
A teória, miszerint Orbán Viktor politikai pozícióját saját köreiből kívánják meggyengíteni, első hallásra talán meredeknek tűnhet. Ugyanakkor érdemes figyelembe venni a hatalom természetét. Egy ilyen régóta fennálló, személyi kultuszra épülő rendszerben az ambíciók előbb-utóbb egymásnak feszülnek.
A háttérben évtizedek óta szolgáló politikai szereplők, akik eddig feltétlen lojalitásukkal tűntek ki, most úgy érezhetik, eljött az idejük. Az érdemi változás lehetősége egyesek szemében nem kívülről, hanem belülről érkezhet.
A politikai szabotázs nem látványos. Nem zajlik le egyetlen éjszaka alatt. Apró lépések, rosszul időzített intézkedések, kínosan félresiklott nyilatkozatok és az apparátuson belüli rejtett ellenállás jellemzik.
Az a fajta láthatatlan aknamunka, amely nem kelti fel azonnal a közvélemény gyanúját, de hosszú távon aláássa a vezető legitimitását és a rendszer stabilitását.
Egy-egy rosszul kezel politikai ügy – például a kegyelmi botrány, amely a rendszer eddig abszolút hűséges támaszait is elbizonytalanította – nem feltétlenül véletlen. Elképzelhető, hogy bizonyos döntések direkt nem kerülnek megakadályozásra. Mintha valakik szándékosan hagynák a gépezetet hibázni.
A kérdés persze az, hogy ha valóban zajlik egy belső puccs, kik állnak mögötte?
Egyes vélemények szerint a fiatalabb generáció tagjai, akik már nem Orbán Viktor történelmi küldetését látják a párt jövőjében, hanem saját politikai karrierjük kiteljesítését.
Mások úgy vélik, a „régi motorosok”, akik hosszú évek óta elviselik a központosítás minden következményét, most látják elérkezettnek az időt egy puhább, technokratább, nemzetközileg elfogadhatóbb kurzus elindítására.
Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Orbán Viktor politikai túlélőképessége legendás.
Ha valóban érzékeli a puccsra utaló jeleket, aligha fog tétlenül szemlélődni.
A hatalom megrendülése – ha valóban belülről indul – sokkal kiszámíthatatlanabb és veszélyesebb, mint bármilyen külső nyomás.
A Fidesz jelenlegi lejtmenetét tehát lehet értelmezni a politikai gépezet hibájaként, de elképzelhető, hogy egy tudatosan megtervezett belső átmenet előszelét tapasztaljuk.
Hogy ez mennyire sikeres, és képes-e megbuktatni a több mint egy évtizede regnáló miniszterelnököt, az a következő hónapok kulcskérdése lehet.
Egy dolog azonban biztos: ha valóban belső szabotázs zajlik, annak legfőbb jele épp az, hogy sokan még mindig nem hisznek benne.