Az elmúlt években egyre gyakrabban hangzanak el olyan kijelentések, amelyek korábban csak disztópikus sci-fi regények lapjain szerepeltek.
Yuval Noah Harari, a Világgazdasági Fórum (WEF) vezető tanácsadója legutóbbi interjújában már nyíltan beszélt arról, hogy az emberiség jelentős része “feleslegessé” válhat a jövő technológiai rendjében.
Szerinte egy olyan világ felé tartunk, ahol a mesterséges intelligencia, a biotechnológia és a globális hálózatiság dominál, miközben az emberek nagy tömegei kiszorulnak a jövő tervezéséből – és akár az értelmes részvételből is.
Egyszerűen nincs szükségük a népesség nagy részére
A podcastban elhangzott, meglehetősen nyers kijelentés – miszerint „egyszerűen nincs szükségünk a népesség nagy többségére” – heves vitákat váltott ki. Harari azt sugallja: a 21. századi gazdaság és társadalom technológiai alapokra helyeződve nem igényel már emberi munkaerőt olyan mértékben, mint korábban.
Ehelyett a legfontosabb érték a jövőben az adatok birtoklása és a rendszerekhez való hozzáférés lesz.
A korábban termelésben vagy szolgáltatásokban részt vevő emberek szerepe csökken, és legjobb esetben alapjövedelemmel „kompenzálják” őket – de ez nem pótolja az elveszett céltudatot és méltóságot.
Ez a jövőkép komoly kérdéseket vet fel. Mi történik egy olyan társadalomban, ahol az emberek jelentős részének már nincs helye a gazdasági gépezetben?
Jöhet a Techno-elit uralma?
Mit kezd az emberiség azzal a felismeréssel, hogy a technológiai elit dönthet arról, ki érdemli meg, hogy részt vegyen a „jövő építésében”?
Egy ilyen világban az egyenlőtlenségek tovább mélyülhetnek, ahol a vagyon, a hatalom és az információ néhány kézben összpontosul – miközben az emberek többsége elszigetelődik, és önértékelése meginog.
A következmények beláthatatlanok lehetnek. Az elidegenedés, a társadalmi feszültségek, a politikai szélsőségek erősödése mind elkerülhetetlen velejárói lehetnek annak, ha emberek milliói úgy érzik, hogy számukra a jövő már nem tartogat semmit.
Ha a döntéshozók nem foglalkoznak ezekkel a társadalmi-gazdasági mellékhatásokkal, akkor a technológiai haladás nem felszabadítja, hanem végérvényesen kiszorítja az embert.
Veszélyekkel nézhet szembe a civilizáció
Mindemellett ez az új rend más veszélyeket is rejt magában. Az emberiség jövője nem csupán technológiai kérdés, hanem bolygószintű túlélési kihívás is.
Az éghajlatváltozás, a természeti erőforrások kimerülése, a környezetszennyezés és a biodiverzitás drámai csökkenése mind azt jelzik: a Föld egyre nehezebben bírja az emberi civilizáció terhét.
Ha a jövőre vonatkozó tervek kizárólag a digitális elit szűk horizontján születnek, miközben a környezeti és társadalmi problémákat figyelmen kívül hagyják, akkor egy olyan világ felé haladunk, amely technológiailag fejlett, de mélyen igazságtalan, sőt: instabil és fenntarthatatlan is lehet.
Ahhoz, hogy az emberiség valóban méltó módon lépjen át egy új korszakba, nemcsak a technológiai innovációkat kell helyesen kezelnie, hanem saját emberiességének határait is újra kell értelmeznie – méghozzá a közjó, nem csupán az elit érdekei mentén.