A fénysebességnél gyorsabb utazás negatív energia felhasználása nélkül is megvalósítható lehet az einsteini fizikai törvények keretei között.
A térhajtómű, amely a világűrben haladó űrhajót a hagyományos módszereknél jelentősen gyorsabban juttatja célba a téridő szövetének meggörbítése által, először a Star Trek sorozatban tűnt fel, ezt alkalmazták többek között a föderációs flotta járműveinek meghajtására.
A koncepció lényege, ahogy azt később Miguel Alcubierre, mexikói fizikus leírta, hogy a görbületi térhajtómű, melyet egy anyag-antianyag reaktor működtet, az űrhajó előtt lévő téridő anyagát összegyűri, a hajó mögött pedig kitágítja, így az a három dimenziós térből kiszabadulva átlép a hipertérbe, ahol a fénysebességnél gyorsabban képes haladni.
Normális esetben semmilyen objektum sebessége nem lépheti át a fény sebességét, ezt az alapelvet Einstein fektette le és azóta is érvényes alapvetésnek bizonyult.
A képzeletbeli térhajtómű viszont az energiaeloszlás átrendezésével kicselezi ezt a szabályt,
hiszen ebben az esetben nem maga az űrhajó, hanem az őt körülvevő téridő, maga az univerzum gyorsulna fel, miközben a buborékban lévő jármű továbbra is az ismert fizikai elveknek engedelmeskedne.
A sci-fi sorozat ötlete a képernyőn jól mutatott, olyannyira, hogy a kutatók a valóságban is elkezdtek komolyan foglalkozni a csillagközi utazást lehetővé tevő, a galaxisunkban való “kirándulások” menetidejét pedig a töredékére csökkentő technológia kifejlesztésével.
2013-ban a NASA Jet Propulsion Laboratory fizikusa, Harold G. White 50 000 dolláros költségvetésből kezdett neki a térhajtómű matematikai hátterét feltérképező vizsgálatainak, ami White szerint egyáltalán nem a fantázia birodalmába eső, hanem a valóságban gyökerező koncepció megvalósításának első lépését jelentette.
“Az űr tágul az ősrobbanás óta, ami 13,7 milliárd éve volt” – mondta a fizikus a New York Timesnak
“Ha ránézünk a kozmológiai modellekre, látjuk, hogy voltak korai periódusok, mikor az univerzum robbanásszerűen tágult, mikor két pont egymástól nagyon nagy sebességgel távolodott.”
Vagyis a fénysebességet is átlépte.
“A természet meg tudja csinálni. A kérdés az, mi is meg tudjuk csinálni?”
Bár egyelőre a rendelkezésre álló technikai lehetőségek kereteit ennek a kivitelezése is meghaladja, de az einsteini fizika törvényeit nem sérti meg, így valamikor a nagyon távoli jövőben akár átkerülhet a hajtómű a sci-fi világból a valóságba.
“A legfőbb konklúziója a tanulmányunknak, hogy a térhajtóművek egyszerűbb és sokkal kevésbé misztikus objektumok, mint ahogy a tágabb irodalmi leírások sugallják, mikor Alcubierre munkáját idézik[…] ebben a leírásban bemutatjuk az első általános modelljét a szubluminális, pozitív energiájú, gömbformájúan szimmetrikus térhajtóműnek, és olyan szuperluminális hajtómű megoldásokat hozunk létre, melyek kielégítik a kvantum egyenlőtlenségeket.”
– írják a tanulmány bevezetőjében, vagyis egyből több módszer lehetőségeit is vizsgálják. A kutatók szerint a létrejött görbületi buborék formája is számít, minél laposabb a buborék abban az irányban, amerre halad, annál kevesebb energiát igényel a meghajtása.
A NASA már egy ideje dolgozik egy ilyenen és több hír is érkezett arról, hogy kis léptékekben de már valóban bizonyít hatóan működőképes a térhajtómű.
Vagyis gyakorlatilag csak idő kérdése, és az emberiség rendelkezni fog az ahhoz szükséges technikai tudással, hogy napok alatt elhagyhassa a Naprendszert.
Forrás: raketa.hu