“Csodálatos láng volt az! A szegény kis gyufaárus lány úgy érezte, mintha szép réztetejű, rézcsövű vaskályha előtt ülne – olyan jó volt nézni a tüzet, olyan jólesett melegedni mellette! Már a lábát is kinyújtotta, hogy átjárja a meleg, de abban a pillanatban kilobbant a gyufaláng, eltűnt a vaskályha, s a kislány ott ült a hideg falszögletben egy gyufacsonkkal a kezében.”
Sokunk ismeri a mesét. A kis gyufaárus lány történetét.
Vajon mi kellett volna ahhoz, hogy a kis gyufaárus lány ne fagyjon meg azon a szilveszteri éjszakán?
Mit képvisel ez a kicsi lány? Kedvességet, szépséget és magányt, egyedüllétet, megaláztatást és kiszolgáltatottságot. Áldozat. Áldozata a családjának, apjának, a környezetnek, a világnak. Magának a társadalomnak.
Ezen a télen mind gyufaárus lányokká változhatunk majd a magányunkban, könnyen ott találhatjuk magunkat a hideg falszögletben, amitől tudat alatt valójában mind rettegtünk.
Elvégre senki sem akar megfagyni.
A mostani rezsipokol azonban sokak számára igazi kemény küzdelem és megpróbáltatás lesz.
Akik eddig is a létminimum peremén éltek, akiknél régi ismerős volt már a nyomor, azoknak csak egy újabb tél lesz ez, de az elszálló infláció és rezsiárak miatt sokaknál jelenik majd meg nyomor-apó mint megtűrt, messziről jött rokon, akit sosem akartunk látni.
10 millió magyarnak ígértek jólétet és Kánaánt, kaviárt, ehelyett szemfényvesztés és a fekete leves az, amit kaptunk. Immáron több mint 30 éve.
Valótlan dolgokat mondanak és ígérnek neked. Felméréseket végeznek, hogy megismerjék az igényeidet, és hogy megtudják, mit szeretnél. ismerve a működésedet, azt mondják, ÍGÉRIK neked, ami a legkedvesebb a füleidnek, amit hallani akarsz.
Az elmúlt évtizedekben “jóakaró” módjára adja oda neked a valótlant, ami nem más, mint a csalódásait, panaszaid, fájdalmaid melegágya.ű
Az elmúlt évtizedekben mind a 10 millióan olyanok voltunk, mint a kis gyufaárus lány.
Mindig felmutatták számunkra a reményt, a gyufát, a fényt, ami felmelegíthet, megmenthet minket a fagyhaláltól.
A végén azonban valahogy mindig ugyanaz lett a vége. 10 millió búval b-szott, átvert és kisemmizett ember ült a saját kis hideg falszegletében, egy szétégett gyufacsonkkal, amit jobb és baloldalról adogattak neki időtlen idők óta, újra és újra hamis reményeket keltve bennünk.
Mindössze annyi változik, hogy az ország egy része időről időre úgy érzi, ahogyan a gyufaárus kislány, hogy a sült liba egyszer csak kiugrott a tálból, s késsel-villával a hátában, bukdácsolva indult felé.
Most van a legnagyobb veszélye annak, hogy átvitt értelemben és szó szerint az egész ország azzá a hideg falszögletté válhat, ha nem beszélünk egymással, ha nem csengetünk rá a szomszédra, hogy minden rendben van-e, ha nem intézünk néhány kedves szót a másik felé.
Forrás: Zavatszki Milán