Magyarországnak tényleg lehetősége lenne újra felülvizsgáltatni a kérdést, ehhez pedig az ENSZ lehet a kulcs, jogi szereplőkkel!
Mi az igazság azzal kapcsolatban, hogy visszacsinálható a nagy Trianoni nemzetcsonkolás?
Mint ismeretes, 1920-ban Európa talán legnagyobb gyalázata következett be.
Egry olyan gyalázat,melyhez hasonló sem előtt,e sem pedig azután nem volt még, és amit intő példa volt mások számára.
Nincs még egy nemzet, melyet így semmisítettek meg, hogy kvázi egy békediktátumnak csúfolt valamivel “felosztották” maguk között a “nagyok”…
Jó ideje kering a netes berkekben és a magyar közvéleményben az, hogy 100 év elteltével a Trianoni békeszerződés hatályát veszti, és így jogilag nem lesz érvényes.
Legalábbis ez, és ehhez hasonló információk cirkulálnak az interneten a 2020-as dátumhoz közeledve egyre többször.
Bár ez sajnos csak egy megtévesztő és reményt keltő tévhit, elméletben lenne alapja a dolognak, és egy ideális világban meg lehetne támadni a jog harcmezején.
Aki igaz szívű magyar, tudja, hogy mennyire fáj egy nemzetnek az, amikor konkrétan darabokat szakítanak ki egy országból.
Hazánkkal, a Nagy Magyarországgal szinte példátlan módon pontosan ez történt.
Nem árt egy kicsit tiszta vizet önteni a pohárba, mielőtt belemennénk:
A Trianoni békekötés nem tartalmaz időtartamot. (Mint ahogy egyetlen békekötés sem.
A békeszerződés régen nincs érvényben. Részben 1937-ben szegtük meg, mikor nem tartottuk be a fegyverkezési korlátokat.
Részben 1938-ban az első bécsi döntéssel veszítette érvényét, mikor területeket kaptunk vissza Csehszlovákiától, Romániától.
Részben 1947-ben veszítette érvényét, mikor aláírták a II. világháborút lezáró párizsi békeszerződést, ami ugyan szinte teljes egészében a trianoni határokat állította vissza, de a trianoni békeszerződés hatályát nem.
Visszatérve a kérdésre: ennek ellenére egyfajta felülvizsgálatra meglenne az igény a társadalom részéről.
Bár csekély – tényleg csekély – eséllyel, de meg lehetne támadni a békediktátumot a jövőben, ugyanis nyilvánvalóan teljesen igazságtalan volt, és az országunk szerepéhez mérten igazságtalanul nagy büntetés volt.
Sok szakjogász azt állítja, hogy az ENSZ-t lehetne és kellene rábírni arra, hogy ezt vizsgálja felül.
Igen ám, de valljuk be, ez nagy valószínűséggel járhatatlan út lenne.
Ebben az egész eljárásban ugyanis senki sem lenne érdekelt.
Gondoljunk bele a szituációba: amellett, hogy ezzel hihetetlen feszültségeket okoznánk Európán belül, kockáztatva egy háború kirobbanását, nem is tudnánk mit kezdeni a visszakapott területekkel…
Túl vegyes embercsoportok élnek már ezeken a területeken.
Az pedig egyáltalán nem biztos, hogy békés mederben lehetne tartani a történéseket a területeink visszacsatolása után.
Magyarország tehát csakis egy háborús konfliktus kirobbantásával vívhatná ki a jogot az elveszett területekre, erre azonban aligha van esély, mert a NATO is ellenünk fordulna, arról nem beszélve, hogy sajnos egyelőre a jogi út sem teljesen járható, bár erkölcsileg helyes és JOGOS lenne.